DOHNÁNYI-BÉRLET 4.

Műsor: 

Britten: Négy tengeri közjáték a Peter Grimesból, Op. 33a
Liszt: Két legenda, S. 354
Orbán György: Cantico di Frate Sole (Assisi Szent Ferenc Naphimnusza)
Debussy: A tenger, L. 109 

Vezényel: Vajda Gergely     

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Rost Andrea (szoprán)

Ha a természet kiapadhatatlan energiájára, gigászi erejére gondolunk, elsőként juthat eszünkbe a tenger; és az is tökéletesen érthető, hogy a szüntelen mozgás látványa, a hatalmas víztömeg felfoghatatlansága mindig is szorosan összekapcsolódott a teremtés képzetével: a tenger végtelenjén töprengve sokunknak lesz őstermészet- vagy Isten-tapasztalata. Liszt, Debussy vagy Britten zenéjében a tenger három arcával találkozunk, de mindhárom egy kicsit áttekinthetőbbé teszi a végtelent. Orbán György a Naphimnusz szövegét „kozmikus hálaadó imának” nevezte, mely az Isten által teremtett világot csodálatos metaforákon keresztül érti és érteti meg.